Még a legjobb munkahelyeken dolgozó vezetők is hibáznak. Az igazán példamutatók azonban elismerik, kijavítják és ezt a mintát adják tovább munkatársaiknak. Az Aon Hewitt Best Employers Failure Lab című est előadói még ennél is messzebbre mentek. A Legjobb Munkahely Felmérés néhány győztese a nyilvánosság elé állva beszélt tévedéseiről, a tanulságokról. Ezeket a hibákat követték el a Vodafone, a Decathlon, a Faulhaber, az Ericsson és az Aon menedzserei.

Országok között átjárható karrierutak, szabadon választható munkaidő, táppénz kiegészítés,  ösztöndíj pályázat külföldi egyetemekre a munkavállalók gyermekeinek. Csak néhány példa azok közül, amivel a Legjobb Munkahelyek elkötelezetté, elégedetté teszik a kollégáikat. És ki ne szeretne olyan munkahelyen dolgozni, ahol szavazhat a fizetéséről? 95 cég 50 ezer dolgozója válaszolt az Aon Legjobb Munkahely Programban arra a kérdésre, hogy hogyan érzi magát a munkahelyén. A 15 nyertes cég kulissza titkai után kutattunk.

Ki akar ma már 8-4-ig dolgozni? Törzsidőt írni, nemszeretem feladatokkal, szűk mozgástérrel dolgozni? Egyre inkább úgy tűnik, hogy senki. Ez derült ki legalábbis a hétvégi, World of Work Moonshot versenyen, ahova a legkülönbözőbb korú és foglalkozású emberek jöttek el, hogy alapjaiban forgassák fel a munka világát. Erre 24 órájuk volt.

A HR korábban folyamatok tervezéséről, fejlesztéséről szólt, ma már azonban a HR szakemberek fókuszában sokkal inkább a munkavállalói élmény áll. Az élmény, amelyet egy munkavállaló akkor él át, amikor állásra jelentkezik, amikor először bemegy a munkahelyére, amikor ott problémákkal szembesül, amikor a főnökére gondol és amikor úgy dönt, máshol folytatja. Az, hogy ez az élmény milyen, hat a dolgozó lojalitására és elkötelezettségére, építheti, de  rombolhatja is a munkáltatói márkát.

Tényleg mindenhova csak a nyitott, barátkozó, csapatjátékos kollégákat várják? Mit tegyünk, ha mi egyszerűen nem tartozunk ebbe a személyiségtípusba? A munkáltatók kiválasztási folyamataiból már nem hiányozhatnak a személyiségünket vizsgáló feladatsorok, melyek eredményeiből messzemenő következtetéseket szűrnek le jövendőbeli munkavállalóikról. Most megmutatjuk nektek, hogy mennyire mások az introvertált és extrovertált típusok a munka frontján. Az, hogy ők hogyan tudnak együtt dolgozni, a mai HR-esek egyik legnagyobb kihívása...

A robotika és az automatizáció robbanásszerű fejlődésével öt-tíz éven belül drámaian átalakul a munka világa. Az unalmas munkafolyamatokat gépek végzik el és az algoritmusok. Egyre többet dolgozhatunk otthonról, vagy tulajdonképpen bárhonnan, ahol van internet és jelentősen megnő a projektmunkákra szerződő szabadúszók száma is. A legvadabb elképzelések szerint tíz-tizenöt év múlva akár úgy is működhet egy üzem, hogy abban csak az igazgató és egy karbantartó dolgozik a robotokon kívül. Hogyan alakulnak át a mostani  multi cégek és mi lesz a cégvezetőkkel? Hogyan kell alkalmazkodniuk ehhez a megváltozott helyzethez? Négy jó tanács vezetőknek, egyenesen a Szilícium völgyből.

Felhívni a figyelmet a független munkaerő egyre növekvő jelentőségére és példákkal segíteni azokat, akik a szabadúszó munkastílusra váltanának, ez vezette Filep Szilviát, az első alkalommal megrendezett Freelancer Fesztivál alapítóját. Lehet valaki szabadúszó és céges alkalmazott egyszerre? És mit tanulhat egymástól, egymásról a vállalati és szabadúszó közeg? Erről beszéltek freelancerek és cégvezetők a fesztivált megelőző találkozón.

Filep Szilvia, a Freelancer Fesztivál megálmodója, nagyvállalati karrierje mellett figyelt fel a független munkaerőpiac és a hazai közösségi irodák világára. Nem a szabadúszó életforma, sokkal inkább a munkáról másképp gondolkodó emberek keltették fel az érdeklődését. A szabadúszó vállalkozók jellemzően kitartó, újító gondolkodású, nyitott emberek, akik kockázatot vállaltak annak érdekében, hogy kezükbe vehessék a munkával töltött idő feletti irányítást. Bár a vállalkozóvá válással számos egyéb rizikó jelent meg az életükben, sok olyan frusztráció megszűnt, ami alkalmazottként nyomasztotta őket: a fix munkaidő, a sok meeting, az értelmetlenül eltöltött órák, napok (a legtöbb ember nem tud napi fix 8 órában koncentráltan teljesíteni, felszólításra kreatív vagy együttműködő lenni). Szilvia szerint az elégedettséghez és a hatékonysághoz vezető út azonban nem az, hogy mindenki szabadúszó létformára vált, hiszen sokak számára épp a kiszámíthatatlanság jelent óriási frusztrációt. Az azonban mind a munkavállalók, mind az munkaadók érdeke, hogy az egyes emberek a számukra legmegfelelőbb munkastílusban és időbeosztásban dolgozhassanak, így biztosítva a fenntartható, magas színvonalú teljesítményt.