Hogyan kezdődött ez a sok éves múltra visszatekintő közös út!
Megnéztem, mert nem emlékeztem rá - kezdi a beszélgetést Kopányiné Pécsi Judit -, 2005-ből van az első olyan adat, amelyet közösen mértünk a Legjobb Munkahelyek Program keretein belül. Azt még nem veled Lackó. Veled azt gondolom, hogy az első közös mérés 2008-ban volt, ami önmagában döbbenetes, mert azt mutatja, hogy egy 11 éves múltunk van így közösen. Viri veled pedig pontosan tudom, hogy a vezetői és szakértői kompetenciák bevezetése kapcsán kezdtünk el együtt dolgozni. És annak is szép történelme van, 2014-től mára egy erős öt évet ölel fel.
Mik voltak az első kapcsolódási pontok, emlékek, benyomások?
Nekem abszolút más volt Virivel meg Lackóval - folytatja Koppányiné Pécsi Judit, az Union Biztosító HR igazgatója. Lackóval egy olyan ügy kapcsán találkoztunk, aminek már volt előzménye, és Lackó jött mint új arc, a mi új kapcsolattartónk. És az a legjobb, hogy nem emlékszem átszokásra vagy megszokásra, az első perctől kezdve annyira könnyen ment vele a munka. Nekem nagyon fontos volt akkor is úgy, ahogy most, hogy amit megbeszélünk, az akkor történjen meg, amikor kell. Ha valamire várunk, tudjuk, hogy mire. És Lackótól a 11 év során mindig-mindig olyan információt kaptam, és akkor, ahogy megbeszéltünk.
Virivel pedig egészen más volt, mert akkor új vízekbe csaptunk, aminek semmilyen előzménye nem volt. Ennek az apropóját az adta, hogy a cégcsoportunk, a Vienna Insurance Group az alapkompetenciák után úgy gondolta, hogy két célcsoportra fókuszálva - a szakértőkre és a vezetőkre - újabb kompetencia-szetteket határoz meg. Fontos volt, hogy ezt jól el tudjuk mondani és, hogy ezt élővé tudjuk tenni. Azt tudtuk, hogy mik a kompetenciák, de ránk bízták, hogy miként vezetjük be őket. Na ezzel a “csináljátok, de jól!” helyzettel ültünk le először Virivel. És ami bennem nagyon megmaradt, hogy az első emeleten ültünk a Múzeum utcában a California Coffee kávézóban.
Ami azóta a törzshelyünk lett - vágja rá nevetve Virág.
Elkezdtünk agyalni és azt láttuk, hogy néhány perc alatt több évre való ötlet van az egész sztoriban - folytatja Judit. De, hogy miért gondoltam a csapatotokra vagy Virire? Pont azért van, mert szerintem marha jó fórumokat szerveztetek arra, hogy hogyan mutassátok be az elkötelezettség-felmérés vagy bármilyen más kutatás eredményeit. És soha nem az volt, hogy csak az eredményeket mutattátok be… Arra emlékszem, hogy számomra mindig prioritás volt, hogy el tudjak menni ezekre az eseményekre. Nem csak az adatokért, hanem egyszerűen azért, mert az adatokat meg tudtátok olyan formában mutatni, hogy mindig volt egy újabb fajta módszertani újdonság benne. Hol színészek, hol a Be-novative, hol a vízilabda válogatott. Mindig volt valami olyan, ami önmagában is példa volt arra, hogyan lehet ismert témákhoz máshogyan közelíteni.
És akkor azt gondoltam, hogy ez a társaság tud. Ez tud újat csinálni, mindig tud valami új színt hozni, valami új ízt megmutatni. Van bennünk valami….
Uzsák Éva Virág a Kincentric magyarországi ügyvezető igazgatója, Kelet-Európai régióvezetője, Pécsi Judit az Union Biztosító HR Igazgatója, Kürti László a Kincentric vezető tanácsadója
Emlékszem, hogy amikor az egész kompetencia bevezetős kérdés felmerült, akkor nagyjából onnan jöttem én a képbe, hogy valami kreatívat kellett kitalálni. Engem általában ezek a helyzetek találnak meg. Ezeket is élvezem a legjobban - veszi át a szót Virág.
Eljöttem Judittal beszélgetni arról, hogy egyáltalán mi ez. És azt láttuk, hogy van egy viszonylag hosszú, elsőre száraznak tűnő dolog, ami köré valahogy érdeklődést, lelkesedést akarunk építeni. Hogy ne egy “beülünk a tréningre és bemagoljuk a kompempetenciákat, holnap elfelejtjük” dolog legyen, hanem maradandó élményekre tudjuk felfűzni, hogy a résztvevők akkor is fel tudják belőle idézni a főbb pontokat, ha nem forgatják a kézikönyvet vagy nem írjuk ki a kompetenciákat a falakra. És be tudjanak épülni ténylegesen a viselkedésbe.
Jó volt az első pillanattól kezdve megélni, hogy Judittal milyen zseniálisan lehet együtt gondolkodni. Számomra az egyik legnagyobb élmény az elmúlt 5 évben, hogy ebben tényleg minden közös. Együtt gondolkodunk, alkotunk, változtatunk, ha kell.
Lackó, már hallattuk, hogy a Hölgyek hogyan emlékeznek a kezdetekre. Benned milyen pillanatok maradtak meg?
2008-ban volt az első találkozónk a mi irodánkban – veszi át a szót Kürti László, a Kincentric vezető tanácsadója -, ahol a Legjobb Munkahelyek Program részleteit beszéltük át. Projektmenedzseri szerepben voltam akkor, így kerültem a képbe.
Előzör izgultam, hogy megfeleljek mindenkinek - egy számomra addig ismeretlen szervezet HR vezetőjének és a megbeszélésen szintén résztvevő vezetőmnek. Ehhez képest nagyon barátságos és közvetlen beszélgetés volt, ahol laza és vicces volt a hangulat, és közben minden pontot át tudtunk beszélni. Nem dumáltuk el az időt feleslegesen, de nem is voltunk túl komolyak. Nekem ez nagyon tetszett, és nagyon élveztem a helyzetet.
A megbeszélés után akkori vezetőm, Veres Rita adott egy nagyon pozitív visszajelzést is - ezért is emlékszem erre jobban -, és nekem tesztett, hogy lehet így is dolgozni: kötetlenül, de nagyon hatékonyan. És ez a két dolog együtt nekem végig megmaradt az Unionos együttműködésben.
Judit, nagy bizalmat látok a Kincentric felé a részedről, részetekről. Időnként elkötelezettséget mérünk, vezetőkkel, szakértőkkel foglalkozunk többféle megközelítésben, többféle módon, vagy épp konferenciát szervezünk, egy mérés eredményein dolgozunk. Miről szól neked ez a bizalom?
Nagyon jól látod, abszolút – erősít meg Judit. Nagyon jó érzés az, amikor úgy érzem, hogy kevés szóból is megértenek, és azt értik, amit mondok. És ezt éltem át mindig, bárkivel beszéltem a csapatból. Tudtok a szakmai mondanivalóhoz kapcsolódni, és mégis van az a fajta könnyedség, kötetlenség, ami soha nem megy a szakmai komolyság és a tartalom rovására. És nekem ez az élmény része: hogy megvan az, amiért csináljuk, de mégsem kell nehéznek vagy izzadtság szagúnak lennie.
Évről évre újat és mást csináltunk, és ha visszagondolok erre, kétségtelenül sok munka volt egy-egy szakértői délután megszervezésében, hogy ott minden összeálljon. De ha belegondolok, soha sem éreztem, hogy mi erőlködtünk volna.
Csináltunk valamit az egyik évben és az szuper jó volt. Ezután ott volt a kérdés, hogy ha ilyen jól csináltuk, akkor merre tovább. Ilyenkor nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy nehéz átugrani azt a pontot, hogy hogyan tudunk egy jó után még jobbat, másfélét csinálni. Ez meg flow-ban ment, az egyik adta a másikat. Egyik évből ezt az ötletet vittük tovább, a másikra azt valósítottuk meg. Nekem ez az élményem az évek alatt, ezért is nehéz felidézni bármi konkrétat.
El sem kellett gondolkodni azon, hogy miért maradok ezzel a csapattal. Annyira természetes volt, hogy jól működünk mi együtt - mondja Koppányiné Pécsi Judit.
Ebben benne van az is, hogy maguk a szakértők is adnak a saját programukra visszajelzést – veszi át a szót Virág -, hogy ez nekik jó volt, nem volt jó, mit szeretnének. Igazából közösen alakítjuk az egészet, nem csak mi, meg Juditék csapata, hanem gyakorlatilag a résztvevőkkel együtt is alakítjuk ezt a képet. És valószínűleg ezért is van egy természetes folyása a programnak, mert annak, aki benne van, fontos, hogy ez működjön.
Az az egyik legjobb visszajelzés, hogy a szakértőknek már természetes, hogy van szakértői program, sőt, egyre nagyobb elvárásokat támasztanak velünk szemben. Ez jó, mert szeretjük a kihívásokat, de leginkább azért, mert az látszik, hogy amit annak idején szerettünk volna elérni, hogy megmozgassuk őket, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, hogy inspirációt tudjunk adni - ezek működnek és formáljuk vele a szervezetet is. Az is fontos, hogy figyelmet fordítunk arra, hogy a szakértői programot évről évre úgy alakítsuk, hogy az kapcsolódjon az üzleti célkitűzésekhez, stratégiához is - mondja Uzsák Éva Virág.
Amit akartunk, hogy ez egy élő dolog legyen a vállalatban – kapcsolódik Judit. Az emberek távoznak, jönnek be újak, változnak munkakörök, a résztvevők köre is változik. Fontos volt az évente megújuló program is, de legalább ennyire ennek a kommunikációja is. Hogy mindezt úgy tudjuk kommunikálni, hogy az elérjen a résztvevőkhöz. Én ebben is nagyon sok segítséget kaptam tőletek.
Elmeséhetek még egy sztorit, ami nekem az egyik legmeghatározóbb élményem lett a közös évek során? – szólal meg Virág. Szerintem jól mutatja az Unionos kultúrát, és közös munkánkat Judittal. És azért is tartom fontosnak, mert ez kivételesen azért egy meghatározó pillanat, mert egy nagyon rossz, borzalmas élmény, amelyből nekem hál’ isten azért nagyon kevés van a munkám során. És emiatt különösen utáltam, hogy éppen Juditékhoz kapcsolódik.
Volt egy szakértői program eseményünk, ami borzalmasan sikerült ebben az 5 évnyi szép hosszú flow-ban. Szerintem nehéz megfeledkezni róla – nevet Virág. Azért jobban jöttünk ki a végén belőle, mint akkor gondoltuk. De volt egy sok mindennek köszönhetően nagyon rosszul sikerült programunk.
És ez egy nagyon meghatározó élmény akkor, amikor együttműködésről, bizalomról beszélgetünk. Azt gondolom, hogy abban nagyon példaértékű volt a szervezet hozzáállása, és nyilván Judité elsősorban, hogy ez nem azt jelentette, hogy abban a pillanatban elvágjuk a bizalmat meg mindazt, amiben addig hittünk, amerre mentünk. Nyilván igyekeztünk mindent megtenni, hogy ezt orvosoljuk, elsősorban a szakértők felé, de ami a lényeg, hogy egy ilyen hosszútávú együttműködésnek az is fontos eleme, hogy néha hibázunk. És tanulunk belőle.
Azért is érdekes volt ez, mert többször volt téma a szakértőkkel a hibázás kultúrája, hogy merjenek dolgokba belevágni, merjenek akár hibázni - erre szerveztünk külön programot is. Ma nagyon kevés szervezet van Magyarországon, amely tényleg azt mondja, hogy lehet hibázni. Tanulni kell belőle nyilván, de ez egy nagyon példaértékű magatartás szerintem Judit részéről is, és ezt nyilván a kollégái és a szakértők is látták. Ott mindannyian közösen tanultunk.
Szerintem itt a bizalmat elsősorban a szakértők adták - teszi hozzá Judit. Az én bizalmam meg sem rendült, tehát ott nem volt issue egyáltalán. De ahogy mondtad, mindig visszamértük, hogy mire van szüksége a szakértőknek. Az is jó volt, hogy ezt átadhattam nektek: ezt mondták, ez jött be nekik, így élték meg, stb. Nem kellett becsomagolni.
Egyébként erről az esetről pedig az volt a visszajelzés, hogy most nem volt olyan ütős, mint szokott lenni. De ebben is van egy marhajó hír: hogy ütős szokott lenni. És ezt abszolút természetesnek vették, hogy hát ez most nem annyira az, de ez a következőre várakozást generált.
Sokáig emlékeztek rá, hogy hol van az a pillanat, amikor felállok az asztalra – teszi hozzá nevetve Virág.
Ami még nekem fontos, hogy hogyan tud egyszerre jelen lenni egy projektben, egy együttműködésben a könnyedtség és a szakmaiság. – veszi át a szót Lackó.
Legutóbb is Sárit (Ligety Sára kolléganőnk) meg Virit piszkáltam, hogy segítsenek, adjanak még ötletet, hogy igazán jó legyen a szakértői program soron következő eseménye. Sok helyzetet rutinból meg tudunk oldani, ilyenkor alacsony a stresszfaktor. Ezzel a programmal kapcsolatban pedig az az igazság, hogy nagyon nem akarunk rosszat csinálni. Meg akarunk arról győzödni, hogy ez most (is) frankó lesz. Ez nyilván stressz, meg plusz idő, de ebből jól látszik – az elmúlt évekre visszagondolva -, hogy hogyan tud egy ügyfél vagy egy ilyen hosszú távú együttműködés prioritássá válni a mi életünkben, a csapatunkon belül.
Igen – csatlakozik Virág -, Judithoz csak dobozzal nem lehet jönni, és ez azért nagyon jó, mert mi szeretjük, hogy nem nagyon vannak dobozaink. Tényleg azt gondolom, hogy az elmúlt öt évben ebben a programban nem nagyon csináltunk két egyforma dolgot, vagy alkalmat.
A másik zseniális dolog, amit én ebben szeretek, hogy nem vezetőkkel dolgozunk igazából, meg nem a HR-rel dolgozunk általánosságban. Hanem egy olyan csapattal, akik bár nem vezetők, kiemelten fontosak a vállalat számára. Elképesztő jó látni, hogy az elmúlt öt évben hihetetlenük sokat változtak. Ez nyilván nem csak a mi érdemünk, de azért valahol benne van az a sokféle inspiráció, amik által ők érzik a vállalat törődését. Az, hogy ez a szakértői réteg létrejött, és nem egy olyan dolog, mint a legtöbb szervezetben, hogy csak papíron létezik, vagy, hogy adtunk nekik még két kompetenciát, amiben értékelni lehet őket évente talán egyszer. Hanem valódi odafigyelést kapnak a szervezettől. Iszonyú jó látni, hogy azzal együtt, hogy ez egy változó kör, meg sok minden történt a szervezetben, amin nekik is át kellett menniük, talán ez ad nekik néha stabilitást. Azt meg mindenképp, hogy figyelmet kapnak a vállalattól, és, hogy nagyon fontosak a szervezet számára.
Kürti László a Kincentric vezető tanácsadója, Uzsák Éva Virág a Kincentric magyarországi ügyvezető igazgatója, Kelet-Európai régióvezetője, Pécsi Judit az Union Biztosító HR Igazgatója
Judit, tudnál mondani egy példát arra, milyen a szakértői programunk hatása a szervezetben?
Ami rögtön eszembe jut, hogy 2018 áprilisáig három vállalatunk volt, és mind a három vállalatban ugyanaz a szakértői program ment. Az ugyanaz alatt azt kell érteni, hogy három vállalatból hoztuk össze a szakértőket erre a közös programra. Ez volt az egyik első olyan program, ahol a három egymással versenyző vállalat közösen vett részt.
Ez iszonyúan fontossá vált, amikor összeolvadtunk. A program indulásakor még nem tudtunk az összeolvadásról, de amikor ez kiderült, akkor nagyon sok múlott a vezetőkön kívül ezen a szakértői körön. Ők már együtt dolgoztak feladatokon, volt közös élményük egymásról, együtt nevettek, egy asztalnál ültek. Ez annyira jól bejött, bár nem ezért csináltuk. A közös nevezőt azért gondoltuk lehetségesnek, mert, amit a szakértői szerepről gondolunk, az nem más a három vállalatban, így adta magát ez a dolog. De annyira kapóra jött ez az összeolvadáskor, hogy ők voltak a közös nevező, akikre lehetett építeni.
Te ezt az időszakot hogyan élted meg Lackó?
Én úgy láttam - veszi át a szót Kürti László -, hogy azért az első egy-két alkalommal a szakértők nem igazán voltak aktívak, nem akartak és tudtak kiállni, kérdezni, prezentálni, megosztani. Ehhez képest később egyre magabiztosabbá váltak. Egyszerűen más lett a dinamika a teremben, élénkebbek és érdeklődőbbek lettek az emberek, jobban elmondták a véleményüket. Élőbb lett az esemény, jobban bele merték, tudták, akarták adni az emberek magukat.
Nehéz ennyi év után kiemelni meghatározó pillanatokat, együttműködéseket…
Még egy másik büszkeséget behoznék: a HR Festet - veti fel az újabb közös fontos mérföldkövet Uzsák Éva Virág. Ez megint egy nem tipikus együttműködés. Néha azt gondolom, hogy kicsit ezekből a projektekből is alakult. Mi elkezdtünk kialakítani egy szemléletformáló kezdeményezést a HR Fest csapatával négy évvel ezelőtt, és aztán az Union lett abszolút nem tipikus partnerként az egyik legnagyobb résztvevő, aki beszállt ebbe. Saját teremmel, és az egyik legsikeresebb programmal. A saját üzleti céljait más szemüvegen keresztül megközelítve tudott ebbe csatlakozni.
Igen, az abszolút! – vágja rá rögtön Judit. Eddig két HR Fest-en vettünk részt egész teremmel és programokkal. Az első év, a tavalyi év marketing-HR kooprodukció volt, és befelé, az Unionon belül is el kellett adni a sztorit, nem csak kifele a HR Fest-en. Ez az első olyan adrenalint, boldogságot, sikert jelentett az ott lévő unionos vezetőknek, kollegáknak, hogy egyszerűen elkezdtek rá büszkék lenni, és ezt nagyon jól lehetett használni, nem csak a szakértői programban. Hogy mi képesek vagyunk erre, mi tudunk olyan tartalmakat adni, amiért versengenek a bejutásért a teremben. Akkor ezt csináljuk meg másodszor is!
Így az idei HR Fest sokkal jobban az egész Unioné volt. Nem csak a HR működött együtt a marketinggel, hanem csatlakozott hozzá az értékesítés, a termékfejlesztés, a PR és ez már igazán ko-kreáció volt. Az első veletek és a HR Fest-es csapattal volt igazi csapatmunka. Ez a második: házon belüli is. Nekem ez hihetetlen nagy élmény volt, hogy hasonló sikerrel, de mennyire különbözően készültek a programok.
Hogyan tovább? Vannak jövőbeli tervek?
Sok is - vágja rá energikusan Judit. Először is azt gondolom, hogy mást kell tudni adni a szakértőknek, ahogy az idő változik. Engem például az izgat, hogyan lehet új életet lehelni ezekbe a szakértői kompetenciákba. Nem csak az, hogy mit kell tudni a szakértőknek, hanem, hogy azt hogyan. És, hogy őket hogyan lehet elérni, szerintem ez is változik. És ez mindenképp továbbviszi a gondolkodást.
A másik, ami engem nagyon izgat, hogy egy másik nagyon fontos célcsoport a vállalatnál a vezetők. Hogy tudnánk ezt a vezető-szakértő együttműködést, egymásra építést behozni a szakértői programon keresztül? Hiszen, ha a vezetőképzésre gondolok, ott minden évben mást és mást csináltunk, igényekhez, célokhoz igazodva, nem egy ilyen, éveken át egymásra épülő dolgot. Én ezt, a szakértői programot látom alapnak arra, hogy ebbe is behívjuk a vezetőket.
Annál is inkább - veszi át a szót Virág -, mert azt azért fontos a szakértői programról szintén megosztanunk, hogy azért is különleges, mert minden egyes alkalmon részt vesznek board tagok az elejétől kezdve. Egy valaki a boardból mindig ott van. Részt vesznek a programon, aktívan megosztanak a saját tapasztalataikból dolgokat, beszélgetnek az emberekkel, jelen vannak. Ezzel is hangsúlyozva, hogy a szakértői szerep mennyire fontos a szervezet számára.
Riporter: Ráduly Orsolya
Kürti László vezető tanácsadó, Kincentric és Kecskés Krisztina HR és Kommunikációs igazgató
Kürti László vezető tanácsadó, Kincentric és Kecskés Krisztina HR és Kommunikációs igazgató
Pék Eszter, a Kincentric szenior tanácsadója
Rácz Székely Éva, a Coca-Cola HBC HR üzleti partnere és szervezetfejlesztési vezetője
